Amikor földjére léptem
Az idők kezdete. Ám nem. Izland már azelőtt is létezett -hasonlóan Amerika felfedézéséhez-, mielőtt tömegek érkeztek volna és érezték volna úgy repülőjük visszaindulásakor, hogy szívük egy darabja ott maradt. Jó hír, hogy elfér, van rá lehetőség, hiszen a sziget népsűrűsége négyzetkilométerenként 3 lélek, finoman szólva sincs tömeg. És valljuk be, valóban magával ragadó az ország holdbéli tájaival, kultúrájával, történelmével, kiszámíthatatlan időjárási változásaival. A jól pörgetett turisztikai propagandagépezet eredményeként az az évi közel 2 millió – azaz kettő millió – utazó, aki a 2008-as pénzügyi világválság hatására összeomlott Izlandi gazdaságot mára már felpumpálta, természetesen jótékonyan hat ki az ország művészeti életére.
..zárójel nyitva – míg infrastruktúráját, környezeti tisztaságát jócskán túlterheli, zárójel bezárva…
Kis ország, kis pénz, kis filmipar
jellemezte hosszú időn keresztül Izland filmművészetét. A nemzetközi filmipar porondjára lépni a speciális adottságok mellett hosszú időn keresztül szinte lehetetlennek tűnt – míg a kerítésen kívülről, a nemzetközi mezőny már meglátta az egyedülálló, lenyűgöző természeti adottságokkal megáldott színtér lehetőségét. Hosszú évtizedeken keresztül, a múlt század ’20-as éveitől jellemzően dán kooprodukcióban készültek az ország kis- és nagyfilmjei, végigjárva a néma- és hangosfilmek fejlődésének és a színesfilm térhódításának stációit. Jelentős változásokat eredményezett 1979-ben a The Icelandic Film Fund, később The Icelandic Film Centre néven működő Izlandi Filmalap létrehozása, amelynek eredményeképpen izlandi filmművészet letehette névjegyét a nemzetközi filmforgalmazás asztalára is. Az új filmes generáció olyan filmeket alkotott a ’80-as évektől kezdődően, amelyek megszólították a világ filmkedvelőinek szélesebb táborát, a sort megnyitva elsőként Þorsteinn Jónsson rendezésében a Punktur punktur komma strik / Dot Dot Comma Dash / Pont pont vessző gondolatjel illetve Hrafn Gunnlaugsson rendezésében az Óðal feðranna / Fathers’ Estate / Apák birtoka filmekkel. A gyümölcs beérését két újabb gazdasági szereplő megjelenése is segítette, stabilizálva a prudukciók szakembergárdájának kvalitását, az Eurimages és a Nordic Film & TV Fund fellépése megteremtette azt a helyzetet, amelynek eredményeképpen megerősödve az izlandi filmkultúra ma, bármely filmes megmérettetésen egyenrangú versenyzőként száll be a nemzetközi ringbe.
A kisfilm műfaja a kezdetektől
erős vonalat képvisel az izlandi vizualitás terén. A nagyfilmeket mellőzve, most ezek segítségével rajzolunk koordinátát a szigetről, x db rövidfilm, nyilván szubjektív véleményre alapozott listájának összeállításával. A származásukat tekintve nem ízig-vérig Lýđveldiđ Ísland-i polgárok az alkotók, közös azonban a téma, a szigetország lehelete.
és akkor a lista
1. A sorban elől áll a valóban legelsőként készített izlandi film, amelyet 1907-ben, a dánoknál is úttörőnek számító Alfred Lind forgatott. 4 percnyi pillanat az ekkor még dán fennhatóság alatt álló ország uralkodójának, VIII. Frederik Izlandon tett látogatása alkalmából, amelynek megtekintése kihagyhatatlan, hiszen mindenképpen filmtörténeti csemege – Kong Frederik VIII besöger Island
2. Az 1960-as évek legeredményesebb rendezőjének a dokumentumfilmes Ósvaldur Knudsen mondható. Knudsen csupán két rövidfilmet rendezett, Surtur fer sunnan / Egy sziget születése illetve Eldur í Heimaey / Tűz a Heimaey-n, ám ezek a kisfilmek körbejárták a bel- és külföldi filmfesztiválokat, nem beszélve arról, hogy azóta is szerves részei az izlandi turisztikai mindennapoknak. A főképp vulkánokat bemutató kisfilmeket bármikor megtekinthetik a Reykjavíkba látogatók, hiszen egy apró moziban a mai napig rendszeresen vetítik a turistáknak. Most és itt azonban azt a humoros szösszenetet tűzzük ide, amelyet az izlandi állami televízió készített görbe tükörként az odautazó turisták Izland-képéről
3. A valóságnál maradva: 2011 októberében filmesek, fotósok és zenészek egy kis csoportja utazott Izland távoli vidékeire, hogy dokumentálhassák benyomásaikat a táj, hagyományok és az út közben szerzett emberi kapcsolatok alapján. A végeredmény: egy zenei és vizuális impressziókon alapuló, egyedülálló dokumentumfilm sorozat. Íme a Black Beach-et megjelenítő epizód
4. És itt egy hazai vonatkozású kisfilm is az útifilmek világából. Az Izland mozgásban alkotó gárdája, a CineTimes az I. Gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztiválon különdíjban részesült. Adott három lelkes fiatal, sok-sok óra élmény és nyersanyag, majd mértani precízitással összeálított ismeretterjesztő rövidfilm 32 percben.
5. A zenei kritikusok által is az elmúlt évek legkiemelkedőbb stúdióalbumaként emlegetett izlandi együttes, a Sigur Rós albuma, a Valtari több okból is elismerésre méltó. A csapat a lemez megjelenésével párhuzamosan létrehozta a “Mystery Film Experiment” projektjét, aminek keretében tehetséges fiatal klip,- és filmrendezőkre bízták a Valtari-hoz fűződő videók megálmodását és megfilmesítését. Az együttes tevékenysége eddig is szimpatikus lehetett sokunk számára, azonban ez a fajta “osztott képernyő”, a művészetpártolás gyakorlása, még magasabbra helyezte elimertségében a bandát. Álljon itt kedvcsinálóként a Henry Jun Wah Lee által megfogalmazott Dauðalogn.
6. És végezetül álljon itt az a bizonyos lehelet, az utolsó… Rúnar Rúnarsson drámája, nagy betűvel, hozzáfűzni bármit is értelmetlen. The Last Farm.
Hogy az izlandi nagyfilmek élményét se szalaszd el, invitálunk, tarts velünk a FÚSI film vetítésére a GANG kul-ba! Időpont: október 19. csütörtök 19 óra
Írásunk elolvasható a medium.com felületén