SYLVIA BEACH és a SHAKESPEARE and CO

A Notre-Dame-mal átellenben a 37 rue de la Bûcherie alatt minden nap 9.30-kor kinyit a Shakespeare and Company könyvesbolt, melynek életét Sylvia Beach irányítja tulajdonosként. De ez a Sylvia nem az a Sylvia és ez az üzlet nem az az üzlet. Megnyugtatásként a Notre-Dame Marie-jének a harangzúgása 2013-tól legalább stimmel.

Szóval az üzlet tulajdonosa valóban Sylvia, egészen pontosan Sylvia Beach Whitman. A megtisztelő nevet és az üzlet menedzselésének feladatát édesapjától kapta. George Whitman az 1919-ben alapított Shakespeare and Company könyvesbolt és irodalmi találkozópont megteremtőjéről az egykori tulajdonosról Sylvia Baech-ről nevezte el lányát, illetve ezt megelőzően szintén adoptálta a századelő brilliáns vállalkozásának cégnevét. George Whitman üzlete jópár utcával arrébb 1951-ben nyílt a második világháborút követően, miután Párizsban letelepedő ifjú amerikai értelmiségiként egy apró boltocskából felépítette a párizsi bohém irodalmárok kultikus találkozási pontját, a Szajna bal partjának meghatározó ‘kulturális intézetét’. Életművét a francia kormány művészeti érdemrenddel díjazta, lánya pedig folytatva a legendát nap mint nap hozzátesz a fantasztikus örökséghez.

De ki volt a Sylvia Beach, az első, a századelőről?

Amerikaiként érkezett néhány Európában, illetve már korábban édesapja egyházi kinevezése révén Párizsban eltöltött év után, az első világháború végén kortárs francia irodalmat tanulni. Könyvtári kutatómunkái vezették az Odeon utca kicsiny könyvtárába és könyvesboltjába, amelynek motorja Adrienne Monnier izgalmas búrával óvta a világégés elől menekülő értelmiség nála töltött perceit, óráit. Sylviát lenyűgözte Monnier tevékenysége, bár a kényszerpályán mozgó fiatal tulajdonosnő, Adrienne másokhoz hasonlóan, a mindennapos megélhetésért küzdött – üzletindítását is egy családi tragédia, édesapja súlyos munkahelyi balesetéből befolyt biztosítási összeg alapozta meg- ,ám mindezt nyitottsággal és bizalommal fűszerezte. A hely pezsgő légköre magával ragadta Sylvia Beach-et, így először egy New York-i francia kortárs irodalmi kereskedés terveit állította össze, majd racionális és financiális okokból csak az utca túloldalán nyitott boltocskát, kifejezetten angol nyelvű könyvek és nyomtatványok értékesítésére szakosodva.

A rue de l’Odéon 7 és 12, mint a mágnes vonzotta a kultúrára kiéhezett közönséget

Nem csak a kultúra iránti éhség volt jellemző az időszakra, a mindennapok is szűkölködéssel díjazták a párizsi bohémvilágot. A két kis üzlet által gyakorolt mecenaturából nőtte ki magát Beach kiadói tevékenysége. James Joyce Ulysses-ét 1922-ben adta ki a Shakespeare and Company, amely európaszerte nagy ismerettséget eredményezett a vállalkozásnak, ám Joyce felelőtlen üzleti magatartásából adódóan jelentős banki adóssággal is terhelte a későbbiekben a céget. A bolt visszatérő figurái voltak D H. Lawrence, Ernest Hemingway, T. S. Eliot, Valery Larbaud, Thornton Wilder, George Antheil, Gertrude Stein, Aleister Crowley, Man Ray és még megszámlálhatatlan művész, művészetpártoló. Beach személyiségét Hamingway egy élénk tekintetű, gyors, okos kisállathoz hasonlította, ám nem csak zárójelben jegyezte meg, hogy hozzá hasonló szép nőt keveset ismerhetett meg. A huszas, harmincas évek mára már elveszett generációjának emlékét idézi az egykori szellemi központ nevének felvétele, a ‘Shakespeare and Company’ , amelyet az írófejedelem születésének 400. évfordulóján újra felerősítettek a másik, későbbi üzlet bejárata felé.

De mi történt az Odeon 12-vel?

A Shakespeare és Company is megküzdött az ’30-as évek gazdasági világválságának nehézségeivel, de a baráti támogatatások enyhítettek a nehézségeken. 1936-ban, amikor a Beach úgy gondolta, hogy be kell zárnia üzletét, André Gide egy írócsoportot szervezett a Shakespeare and Company baráti társasága köré. Az előfizetői tagdíj rendszere sokat lendített a helyzeten, a francia és amerikai szerzők hírneve, akik részt vettek a közös munkában, nagy figyelmet eredményeztek a boltnak. A Beach visszaemlékezéseiben leírja, hogy akkoriban “Nagyszerűek voltak a híres íróbarátaink által generált sajtóvisszhangok, továbbra is jól tudtuk működtetni az üzletet”. Shakespeare és Company nyitva maradt Párizs bukása után , de 1941 végére elkerülhetetlenné vált az üzlet bezárása. Beach-et a második világháború idején hat hónapra internálták, Tudor Wilkinson műgyűjtő közbenjárásának eredményeként nyerhette vissza szabadságát. Ezidő alatt 12. rue de l’Odeon emeletén egy üres lakásban rejtették el a könyveit. Ernest Hemingway 1944-ben szimbolikusan “felszabadította” a boltot, de soha többé nem nyitott ki az üzlet. Sylvia haláláig tartó párkapcsolatban élt barátjával Adrienne Monnier-rel. 1962-ben bekövetkezett halálával már nem érhette meg, az azonos elven működő új Shakespeare and Company könyvesbolt átkeresztelését.

Sylvia Beach 1921-ben megnyitja a könyvkereskedést, a későbbi rokonlélek, George Whitman ekkor 8 éves.

1951-ben Whitman megnyitja a könyvkereskedését Le Mistral néven, Sylvia látogatást tesz nála az ’50-es években.

Sylvia 1962-ben meghal, Shakespeare születésének évfordulóján két évvel később a La Mistral felveszi a nagymúltú előd nevét.

1981-ben Sylvia Beach nevét adja egyetlen lánygyermekének. George Whitman 98 évesen meghal és lánya Sylvia továbbviszi a történetet.

 

Tagged ,